A fogszuvasodás (caries dentinum) a fog keményszöveteinek a megbetegedése, mely a szervetlen anyag savak által történő kioldódásával, majd a szervetlen anyag szétesésével jár. Elterjedése a történelem folyamán egyre fokozódott. Csontvázleletek alapján megállapították, hogy már a neolitikumban jelen volt. Rohamos terjedése az utóbbi két évszázadban figyelhető meg, az ipari fejlődéssel párhuzamosan. Ma már az emberiség 90-100%-a szenved ebben a krónikus megbetegedésben.

Annak ellenére, hogy nagyon sok kóroktani hipotézis létezik, a mai napig sem teljesen tisztázott a fogszuvasodás keletkezése. A modern felfogás szerint több tényező együttes hatására alakul ki. A négy fő etiológiai tényező a szervezet (elsősorban a fogfelszín), a baktériumok, a táplálék és az idő. Így a szuvasodás általában a nehezen tisztítható felszíneken kezdődik, úgy hogy miközben a baktériumok a dentális plakk felszínén lévő szénhidrátokból táplálkoznak melléktermékként savat termelnek. Ez demineralizálja a zománc szerves alkotóelemeit. Később, ha nem történik meg a remineralizáció a nyálból, vagy ha többször történik meg a kariogén támadás, a szerves állomány is tönkremegy. Először egy fehér folt jelenik meg a zománc felszínén, majd üreg képződik. Ha nem avatkoznak közbe, a folyamat továbbterjed egészen a fogbélig, ahol gyulladást vált ki, és erős fájdalmakkal jár.

Újabban egyre gyakoribb a gyökércaries, melynek kialakulásához az íny visszahúzódása teremti meg a kedvező feltételeket. Lefolyása gyorsabb, mivel a cement kevésbé ellenálló, mint a zománc.

A fogszuvasodást kezdeti fázisában üregalakítás nélkül lehet kezelni, különböző remineralizációs technikákkal. Később, attól függően, hogy mennyi fogszövet ment tönkre, különböző módon lehet helyreállítani a fog funkcióját és morfológiáját: tömés, betét (inlay), korona, gyökércsapos fogmű készítésével. Végső esetben a fog eltávolítása is szükségessé válhat. A fogszuvasodás következtében a fog körül súlyos gyulladások, gennyedések, vagy akár a szervezet bakteriális inváziója is kialakulhat. Ez utóbbi súlyos következményekkel, akár halállal is járhat. Itt is érvényes az a felfogás, hogy a megelőzés a legfontosabb.

Fogágybetegségek 

A fog elvesztésének második leggyakoribb oka a fogágybetegség. A fog rögzítő elemeit (íny, fogmeder, gyökérhártya, cement) támadja meg és ezáltal a fog lazulásához és kihullásához vezet. Normális körülmények között az íny hámtapadása és a sulcusváladék megvédi a fogágyat a külső ártalmaktól. De ha lepedék rakódik le a fogra és fogkő keletkezik, az gingivitishez, majd később parodontitishez vezet. A gingivitis a fogíny gyulladása, amely nem jár csontpusztulással. Akut formájában általában fertőzések okozzák, mint például a Herpes vírus. Rossz szájhigiéné esetén a fogkő, mint állandó mechanikai irritációs tényező, és a lepedékben található baktériumok krónikus fogínygyulladáshoz vezetnek. Ilyenkor az íny duzzadt, vöröses, fogmosáskor vérzik, de fájdalmatlan. Ha a kiváltó okokat nem számoljuk fel és további rizikótényezők (nagyobb virulenciájú baktériumok, dohányzás, diabetes, osteoporosis, okkluzális túlterhelés, stressz, a szervezet védekezését csökkentő általános betegségek, genetikai tényezők) vannak jelen, fogágygyulladás (parodontitis) alakul ki. Ez érinti a gyökérhártyát, cementet és az alveoláris csontot is, ezáltal csontpusztulást okozva. Kezdeti fázisban ínytasakok alakulnak ki, azáltal hogy a hámtapadás egyre apikálisabban kerül. Itt az ételmaradékok már könnyebben megtapadnak tovább serkentve a gyulladást. Végül a fogágy teljes elpusztulása miatt a fog fellazul és kihull.

Fejlődési rendellenességek 

Fogösszeolvadás

Lehetnek genetikailag meghatározott, vagy szerzett (környezeti hatásokra jelentkező) rendellenességek. A környezeti hatások sokrétűek, lehetnek hormonhatások, anyagcserezavarok, fertőzések, gyógyszerek (például tetraciklin), fizikai, kémiai tényezők. Ezek hatása érvényesülhet a méhen belüli, vagy a születés utáni életben.

• A fogak számának a rendellenességei:
  • Anodontia – lehet teljes, amikor egyetlen fog sem fejlődik ki, és részleges, amikor egy fog vagy fogcsoport hiányzik.
  • Hyperodontia – számfeletti fogak
• A fogak méreteinek a rendellenességei:
  • Macrodontia – a fogak a normálisnál nagyobbak
  • Microdontia – a fogak a normálisnál kisebbek
• A fogak alaki rendellenességei:
  • Geminatio dentinum – ikerfog
  • Fusio dentinum – fogösszeolvadás
  • Concretio dentinum – a már kifejlett szomszédos fogak a cementtel kapcsolódnak össze
  • Dilaceratio – a foggyökér jelentős szöglettörése
  • Dens invaginatus vagy dens in dente – a fogban egy tasak található, mely zománccal bélelt
  • Dens evaginatus – járulékos csücsök jelenléte
  • Taurodens vagy talpasfog – rendellenesen nagy pulpakamra, a gyökérelágazódás csak a csúcsi harmadban történik meg
  • Számfeletti gyökerek (Radices supranumerarie)
  • Gyökérösszeolvadás (Fusio radicorum dentis)
• Helyzeti rendellenességek:
  • dőlt fogak
  • rágósíkot el nem érő, vagy azt túl érő fogak (infra- és suprapositio)
  • transpositio dentis – két fog helyet cserél egymással
  • ectopia dentis – a fogsoron kívül elhelyezkedő fog, leggyakrabban szemfognál fordul elő
  • heterotopia dentis – a fogsortól távol, vagy a szájüregen kívül megjelenő fog
• A kemény szövetek képzésének a zavarai:
  • Amelogenesis imperfecta – a zománcképzés zavara
  • Dentinogenesis imperfecta – a dentinképzés zavara
  • Odontodysplasia regionalis – a zománcot, a dentint és a cementet is érinti